John 3:18-36

18Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. a 19Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. b 20A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. c 21Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. d 22Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; e 23A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. f

Keresztelő János bizonyságot tesz Krisztusról

24Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele. g 25János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének. h 26Mert János még nem vetteték a tömlöczbe. i 27Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől. j 28És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki. k 29Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. l 30Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el. m 31A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. n 32Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. 33A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. o 34És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. p 35A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. q 36Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. r
Copyright information for HunKar